Ma úgy jellemezhetjük a helyzetünket, hogy minden gyorsul, de főként a végromlás.
Egyre többen vagyunk, akik arra várunk, hogy a modern filozófia megalapozza a gazdag országokban uralkodó, egyre inkább elhatalmasodó hedonizmus elvetését, és helyette egy önkorlátozó, szellemi, lelki gazdagságra törekvő mentalitást segít kialakítani.
Eddig egyetlen munkát sem olvastam, amely megoldást kínálna az újabb hidegháború veszélyének elhárítására, de annál többet arról, hogy ez „törvényszerűen” be fog következni. Csak az Uniók és a Föld Köztársaság lesz képes ennek az új, és minden eddiginél nagyobb rákos daganatnak a kialakulását és túlburjánzását megakadályozni. Vajon olyan korlátlanul gazdagok vagyunk a Föld erőforrásaiban, hogy megint fel lehet szítani a fegyverkezés hurrikánját?
Mivel az Uniók és a Föld Köztársaság is csak demokráciaként képzelhető el, vizsgáljuk meg a Dan Rodrick (2011) trilemmát, vagyis a három lehetőség közötti választás kényszerűségét, amely szerint a nemzeti szuverenitás, a globális hiperintegráció és demokrácia hármasából egyszerre csak kettőt lehet választani.
Nem ismerünk még egy olyan kontinenst, mint Európa, amely az újkorban annyi háborút kezdett volna el, és vívott volna meg. Hogy miért? Ha összegezzük ezek „hasznait”, akkor rezignáltan megállapíthatjuk: épp a semmiért. Ezért sem lehet eleget hangsúlyozni azt a csodát, amely 1945 után bekövetkezett. Létrejött a Föld első olyan Uniója, amely képes volt – eddig 27 állam esetében – lezárni a kard, a vér, a gyalázat, a szenvedés, vagyis a háborúk korszakát. Vajon miért ne lehetne megvalósítani az egész FöldNépe által azt, amit ezek az óriás országok már évszázadok óta, és az Európai Unió az utóbbi hetven évben megvalósítottak?
Legutóbbi hozzászólások