Föld Köztársaság, uniók országok 1. – Föld Köztársaság 7. rész

Mivel az Uniók és a Föld Köztársaság is csak demokráciaként képzelhető el, vizsgáljuk meg a Dan Rodrick (2011) trilemmát, vagyis a három lehetőség közötti választás kényszerűségét, amely szerint a nemzeti szuverenitás, a globális hiperintegráció és demokrácia hármasából egyszerre csak kettőt lehet választani. Az első észrevételem az, hogy nincs szükség globális hiperintegrációra a gazdaság terén, mert annak mai mértéke is fenntarthatatlan, mind környezeti, mind társadalmi szempontból.

A szellemi és szervezeti globalizációra viszont égetően szükség van, miközben a fenntartható helyi gazdaság fejlesztése is létfontosságú. A megoldás másik kulcsa az lehet, ha a nemzeti szuverenitást az országok autonómiája váltja fel, összhangban azzal az Unióval, ahová az Ország csatlakozott és a Föld Köztársasággal, amelynek szintén tagja az Ország, de úgy, hogy az utóbbi kettőnek is polgára az, aki egy ország polgára. Vagyis szavazatával mindhárom entitás sorsába beleszólhat és persze mindezeken túl még a régió- és a lakóhelye vezetőinek megválasztásában is döntő a szavazata.

A Föld Köztársaság alkotmányának egyik legfontosabb mondata az, amely kimondja azt az alapelvet, hogy tilos az országhatárokhoz hozzányúlni, tilos azokat bármilyen okból és bármilyen céllal „babrálni”. Hiszen, a legtöbb háború a történelem során változatos ürügyekkel kirobbantott területszerző, és/vagy rabló háború volt. Viszont az Uniók létrehozásával az államhatárok egyre inkább elveszítik majd a jelentőségüket, ahhoz hasonlóan, ahogyan az a Schengeni egyezménynek megfelelően az Európai Unióban bekövetkezett az utóbbi két évtizedben. És ahhoz hasonlóan, ahogyan a Föld legnagyobb területű és népességű, soknemzetiségű országaiban már évszázadok óta jellemző, ugyanis ezekben az országokban, államszövetségekben sincsenek belső határok, miközben sok etnikum él egymás mellett, egymással keveredve.

A történelem azt is tanítja, hogy a szabadság vagy a viszonylagos szabadság körülményei között minden osztódik, differenciálódik. Ez nem csak az élő szervezetekre igaz, de az ember által létrehozott szervezetekre is. E szabály alól nem jelentenek kivételt az egyházak sem, annak ellenére, hogy még a nevük is egy ház. De ezzel párhuzamosan érvényesült egy ellenkező irányú folyamat is, amely a nagy nemzetközi szervezetek létrehozását és működését eredményezte.

Eddig a földrészeket átölelő összefogások túlnyomórészt hódítások, vagyis vér és könny, kard és ágyú erőszaka által jöttek létre. A nyolc Unió és a Föld Köztársaság létrejötte arra is példa lesz, hogy vér és könny, kard és ágyú nélkül is képes az egész FöldNépe nagyformátumú összefogásra.

A nyolc Föld Unió és a Föld Köztársaság nem a jelenlegi nemzetközi szervezetek ellen, hanem azok bázisán szerveződik meg. Minden nemzetközi szervezet, amely elfogadja a nyolc Unió és a Föld Köztársaság alkotmányait, az természetesen továbbra is működhet, ugyanis minél több együttműködési kapocs köti össze a FöldNépét, az Országokat, a régiókat és a településeket annál gyümölcsözőbb lehet a népek számára a jövő.

Külön könyvet kívánna annak feldolgozása, hogy vajon eddig miért jelenítette meg a filozófusok többsége, az írók és költők a Föld méretű összefogást disztópiaként, vagyis miért írják le a jelenleginél rosszabb világ/társadalomként azt. Szerencsénkre vannak üdítő kivételek is, amelyeket az előzmények tárgyalása során bemutatok.

A nyolc Unió és a Föld Köztársaság nem falanszter (gépies társadalom, amely az egyéniséget eltiporja), nem zsarnokság, vagyis nem a zsarnokok/diktátorok kénye kedve szerinti nyomor-élet színhelye, nem az önkény megvalósításának terepe. Nem az erőszak földgolyó méretű tobzódása, nem a földi királyság csúcsa, hanem ez a jelenleg 7 milliárd 900 millió ember jövőjének záloga, olyan összefogás, amely az alapvető emberi jogokra és az emberi szabadságra alapul.

Okkal merül fel a kérdés, ha a Föld méretű összefogásnak már minden fontos gazdasági, pénzügyi, információs feltétele adott, akkor miért késlekedünk az Uniók és a Föld Köztársaság létrehozásával?

Okkal merül fel a kérdés, ha ennyire fontos a FöldNépe előtt álló kihívások kezelésére az Uniók és a Föld Köztársaság létrehozása, akkor miért nem jött már eddig létre?

Ennek több oka van, itt néhányat említek meg. A 20. század végén a 21. század elején zsugorította a Földet világfaluvá a kommunikáció, a közlekedés klímára oly gyászos hatással bíró „forradalma”, az internet, az egyes csoportok kezébe oly nagy hatalmat adó pénzügyi világháló, az automatizáció és újabban, a robotizáció, a mesterséges intelligencia. A FöldLakók közötti kommunikáció lehetőségét hordozó, valós időben működő gépi fordítóprogramok sem álltak eddig rendelkezésre, nem voltak ilyen mértékben elterjedve az okostelefonok és az internet.

Van még egy feltétel, amely a 21. század elején teljesült: ahogyan növekszik a FöldNépének iskolázottsága, egyre kevésbé fogadja el az erőszakot, a háborút és a vele járó népirtást és rombolást, mint a vitás kérdések „rendezésének” módját.

1950-től 1990-ig az emberiség a hidegháború feszültségében vergődött, amely az egész FöldNépe szerencséjére 1990-ben az egyik félelem forrás szétesésével szűnt meg. 1990-től 2010-ig a nemzetközi politika feszültségi szintje kissé alábbhagyott, de most az a veszély fenyeget bennünket, hogy újra kétpólusúvá válik a Föld, csupán annyi lesz a különbség, hogy a Szovjetuniót Kína váltja fel. Tehát megint „kiválóak” a kilátásaink. Számíthatunk arra, hogy a katonák mindkét oldalon megint egyre több és több fegyvert fognak követelni a politikusoktól, akik pedig ezeket a „kéréseket”, szokásukhoz híven készséggel fogják teljesíteni.

A FöldNépe pedig, amely mindig fizetni kényszerül a számlát, megint eltűri majd, hogy a politikusok úgy nyírják őket a hadicélú adókkal, mint gondatlan gazda a birkáit. Ha nem fogunk össze az Uniókban és a Föld Köztársaságban, akkor visszajutunk abba a hidegháborús korba, amelyről naivan azt hittük, hogy mivel annyira irracionális volt, ezért nem ismétlődhet meg. Most mindössze annyi a különbség, hogy míg 1950-ben két és félmilliárd ember rettegett, most ugyanazt majd háromszor annyian tesszük. És persze tekintettel a „fejlődésre” a fegyverkezés is, a hetven évvel ezelőttinek többszörösébe fog kerülni, lehet, hogy éppen annak a tízszeresébe, vagy akár húszszorosába is. Hát ennyit az emberiség szédületes ütemű fejlődéséről. Bizony okkal kérdezem Hölgyeim és Uraim: érdemes volt ezért lejönni a fáról?

Következő blogom témája: Föld Köztársaság, Uniók, Országok 2.

Köszönöm, hogy velem tartott, a jövő héten is várom a találkozást,