FöldPolgár öntudat – Föld Köztársaság 10. rész

Az önkorlátozást az államoknak is gyakorolniuk kell, persze nem a békés célú kutatások, a tudomány és az innováció támogatásában, nem az oktatási-, és az egészségügyi feltételek javításában, nem a hátrányos helyzetűek megsegítésében. De nagyon meg kell tanulniuk az államoknak az önkorlátozást a fegyverkezésben és az uszításban. Az embercsoportok és más népek elleni hergelés, uszítás terén a médiának legalább annyi a teendője az önkorlátozásban, mint az államoknak.

A Föld Köztársaság és az Uniók által képviselt új szemlélet nem az Országok, és nem a vallások ellen alakul ki, hanem velük összefogva fogják megszervezni az emberiség előtt álló legnagyobb kihívásokkal szemben megvalósítandó cselekvés összehangolását.

Komoly adóbevételek nélkül az Uniók, és a Föld Köztársaság törvényessége (legitimitása), működésének finanszírozása megoldhatatlan. Saját adóbevétel nélkül szinte lehetetlen a FöldPolgár öntudat kialakítása. Az Uniók, és a Föld Köztársaság legfontosabb adóbevételei a következők: a megtakarított katonai kiadások egy része, szénadó, nemzetközi óriásvállalatok megadóztatása.

Az Uniók és a Föld Köztársaság költségvetéséből kell fedezni a leszerelés, a Földbéke fenntartás költségeit, a FöldNépe jövőjét alapjaiban érintő kutatás-fejlesztés-innováció szervezés költségeit, a humánus népesség szabályozás, valamint a környezetvédelmi, és klímavédelmi költségek egész Földet érintő részét.

Kialakulhat-e, lehet-e FöldPolgár öntudatunk? Nem az a kérdés, hogy lehet-e, hanem az, hogy ha holnap nekifogunk a kialakításának, marad-e időnk arra, hogy FöldPolgárként éljünk. Azt gondolom, hogy ebben egyáltalán nem lehetünk biztosak, mert meglehet, hogy a sok halogatás miatt lekéssük ezt a lehetőséget, vagyis a jövőnket.

A FöldPolgár öntudat formálásában részt vesznek azok az intézmények, amelyek az Országok globális szövetségei. Ilyenek például az ENSZ és annak szakosított, regionális szervei, az Európai Unió, az Afrikai Unió, a MERCOSUR, a G7, a G21 is.

Új kihívás a 21. században a nemzetközi óriás vállalatok túlhatalma az egyes Országok kormányaival szemben, valamint megrögzött (notorius) közteher kerülése, amelynek orvoslására eddig semmilyen hatásos ellenszer nem született. Pedig az óriás vállalatok rendes adófizetése nélkül a túlnépesedés és a klíma romlás megállítása, a szegénység további csökkentése és a közjó kiterjedtebb érvényesítése is csak illúzió marad. Ha ezen a téren sem történik érdemi változás, akkor továbbra is az lesz a helyzet, hogy minél több jövedelme/vagyona van valakinek annál kevesebb adót fizet, miközben aránytalanul sokat használja a közműveket és a közjavakat.

A liberalizmus azzal érte el a legnagyobb sikereit, hogy az egyén szabadságjogainak védelmében képes volt korlátozni az államhatalmat, a legnagyobb kudarcát pedig az okozta és okozza, hogy képtelen szabályozni, ha kell korlátozni a nemzetközi óriásvállalatok működését. Noha korunk gazdag országainak gazdasági rendszerét helyesebb neoliberalizmusként jellemezni. Ezekben az országokban a kormányok nemhogy korlátozni, de még szabályozni is képtelenek ezeket az órásvállalatokat, mert az egész Földet átfogó működésük során sikeresen bújnak ki a közterhek viselése és a közjó iránti felelősségben való osztozás kötelmei alól. Eddig minden a szabályozásukra irányuló törekvés kudarcot vallott, de az Uniók a Föld Köztársasággal együtt képesek lesznek őket szabályozni, monopol helyzetüket korrigálni és a méltányos közterhet behajtani tőlük. Miközben minden közjót támogató tevékenységük virágozhat, persze monopol előjogok nélkül.

Felmerül a kérdés, miért nem sikerült eddig ezeket a globális kihívásokat kezelni? Véleményem szerint azért, mert civilizációnk cselekvési köre és annak hatása egyre inkább az egész Földet befolyásolja (globális), de az előidézett hatások kezelése széteső, esetleges és főként a vak önzéstől sohasem mentes nemzeti keretekben valósult meg. A mielőbb létre hozandó, vagy megerősítendő Uniók és a Föld Köztársaság hatékony, az egész emberiségre alapozott demokratikus működése közelebb visz a globális kihívások kezeléséhez és megoldásához.

Aki a gonosz hatalomszerzési esélyével kapcsolatban borúlátó, annak bizony jó oka van erre. Noha mindenki felelőssége, hogy a hatalom közelébe ne engedje a gonoszt, de ennél biztosabb módszer az, ha a jogrend és az államrend kizárja azt, hogy az esetlegesen mégis hatalomra került gonosz diktátorrá válhasson. Erre az emberiség története során eddig egyetlen szisztéma adott megoldást: a demokratikus hatalommegosztás rendszere, vagyis az, hogy a hatalom tényezői egymást ellenőrizzék és egyensúlyban tartsák.

 Következő blogom témája: Diktatúra, demokrácia, FöldJövő

Köszönöm, hogy velem tartott, a jövő héten is várom a találkozást,