Megdöntük a kapitalizmust – vagy radikálisan változtassuk meg a világot? Amíg az ideológusok nem döntenek, én a 2. változatra szavazok.
Az első részben arról írtam, hogy Pogátsa Zoltán Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás és Lukács Gergely Sándor Föld köztársaság – Összefogunk vagy kihalunk c. könyveikben hogyan látják a jövőnket.
Eddig a (1) mi lenne a fenntartható, (2) mit kell ehhez tenni, (3) hogyan kell átalakítani a gazdaságunkat, (4) erre mennyi idő maradt, (5) kinek a feladata kérdéseket vettem sorra, most a (6) kinek van erre pénze, (7) ha nem sikerül, akkor mi történik szempontokról írok.
(6) kinek van erre pénze (részlet)
Pogátsánál egy külön fejezet az Átmenet finanszírozása címet kapta – de igazi megoldást nem kapunk. „Megtudjuk”, hogy „A piaci megoldás nem elégséges: a klímaváltozás a világtörténelem legnagyobb piaci kudarca” – „A piaci fundamentalizmus úgy gondolkodik, hogy az életvilág minden eleme piacosítható, és az ott működő keresleti-kínálati automatizmusok maguktól megoldják a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások allokációjának feladatát. A fosszilisek és a légköri felmelegedés összefüggése azonban rácáfol arra, hogy ez hatékonyan működne.” Pedig ez lenne a legfontosabb forrás a fenntarthatóság biztosításához. Bár kalkulálják az un. okológiai lábnyomot, de nem tudjuk, hogy az egyes termékek vagy szolgáltatások igénybevétele mennyivel is járul hozzá a carbon-kibocsátáshoz, a környezet pusztításához. Pedig igencsak megsegítené a nemnövekedés elvének a gyakorlatba való átültetését, ha mindezt tartalmaznák az árak. Valójában egy ezirányba tett lépés a kibocsátás kereskedelem, melynek fenntartását, az eddigieknél szélesebb körben való alkalmazását hiányolja a szerző. …
Komplexebbnek tűnik Lukács megközelítése. Egyrészt jelentős megtakarításokat remél a degrowth szerű működéstől (ilyen formában nem nevesíti), forrásokat a progresszívabb és méltányosabb adóztatásból, (pl. vagyonadó vagy a rövidtávú profitot visszaszorító adók, vezetők érdeketségi rendszerének átalakítása, stb.) s ami nagyon lényeges: az anyag- és energiafelhasználás, karbonkibocsátás megadóztatásából. (Megjegyzem: érdemes a degrowth szellemét és filozófiáját terjeszteni, de az ilyen intézkedések rásegítenek a gyakorlati megvalósításhoz is). Korábban nemzeti keretek közt lehetett szabályozni a gazdaság működtetését, de a globalizáció lehetőségével élve és visszaélve a cégek kibújtak a kötelezettségek és felelősségvállalás alól, ezért ezeket a kereteket világméretekben kell létrehozni – Lukács alap-koncepciója szerint erre a Föld Köztársaság lehet képes. Új elem – bár az előzőből következik – hogy a béke- és rendfenntartó erőkön túl megvalósítható a leszerelés – a közvetlen károkozáson, romboláson túl jelentős forrásokat szabadítana fel. Az előzőekből következik, hogy bár a legkézenfekvőbb, legüdvözítőbb megoldás lenne, nem számíthatunk arra, hogy a közeljövőben az intézményesített világbéke lehetővé tenné, hogy a fegyverkezési kiadásokat a környezet, a klíma védelmére fordíthassuk. Így minden részlet-gazdagsága mellett ezt az elképzelést, a Föld Köztársaságot is oda kell helyeznünk, ahova Pogátsa anti-kapitalizmusát: a jelen utópiái közés. …
Legutóbbi hozzászólások