Bár még nem készült el a Tik-Tok változat, talán sokan ismerik a történetet, amikor egy busman törzs életét felforgatja az égből aláhulló kólás üveg.
Pogátsa Zoltánt az késztette a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás c. könyvének [i]megírására (246 oldal), hogy még nem találkozott olyan irodalommal, mely egyben láttatná, hogy (1) mi lenne a fenntartható, (2) mit kell ehhez tenni, (3) hogyan kell átalakítani a gazdaságunkat, (4) erre mennyi idő maradt, (5) kinek a feladata, (6) kinek van erre pénze, (7) ha nem sikerül, akkor mi történik[ii]. Más szerkezetben, de alapjában ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkozik Lukács Gergely Sándor: Föld köztársaság – Összefogunk vagy kihalunk[iii] c. könyve is (568 oldal). (Ami a címből is kiderül, ez utóbbi egy átfogó politikai keretet is elképzel ehhez.)
Ideologikusan elkötelezettként természetesen Pogátsa is elsősorban a társadalom védelmében, érdekében emel szót, de a kérdéskör vizsgálatát, értelmezését nagyban megkönnyítené, ha értelmeznénk a köjzót – s ezen a gazdaság, társadalom, kultúra, környezet (egyenként egymással is konfliktusos) együttes, hosszú távú fenntarthatóságát értenénk. Könnyű belátni, hogy az egyes tényezők fenntarthatósága még nem visz minket közelebb. A gazdaság fenntartható, ha a kimenete nem kisebb a ráfordításoknál s ha nem rombolja le működésének feltételeit; a társadalom akkor, ha legalább minimális kohézió működik, nem tüntetik el háborúk, természeti katasztrófák, stb. (Lukács szemléletesen írja le a grönlandi norvég társadalom bukását). A kultúra – s ennek részletes taglalása mindkét szerzőnél hiányzik – a „nyelvében él a nemzet” mondás alapján érthető meg. A környezet megítélése a legnehezebb – hiszen a Föld már számos történeti koron ment át, s szélső értékben az is fenntartható, amíg létezik flórája és faunája, de belátható, hogy ennél azért többről van szó: biztosított legyen a méltó emberi élet a Földön.
Mindkét könyv részletes ismerethalmazra épít, az ábrák, táblázatok és a több száz hivatkozások arra utalnak, hogy lexikon jellegű tudástárként is forgathatjuk őket. (Ez utóbbi esetében kár, hogy nem készült külön jegyzék).
A két könyv között az az alapvető különbség, hogy Pogátsa ideológiai elkötelezettséggel érvel a változtatások mellett, de mint projekttel, a változtatások menetével nem igazán foglalkozik – mintha megelégedne azzal, hogy közölje velünk, hogy – az amúgy általa újradefiniált – kapitalizmusnak: vége. Ahogy könyve címéből is kiderül, Lukács többre törekszik, egy nagyon sok tekintetben racionális és részlet gazdag komplex megoldást javasolt – ahogy azt egy íróasztalnál ki lehet találni.
Legutóbbi hozzászólások