A Föld visszavadítása – Föld Köztársaság 15. rész

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy velem tart. Az itt olvasható és a következő 10 blogom a készülő FényCivilizáció című könyvemben is megtalálható lesz.

Kurt Vonnegut Sírversét (fordította Békési József) és haikumat idézem:

Sírvers
A jó öreg föld.
Megmenthettük volna,
de túl lusták és önzők
voltunk.

Szólt az ember: visz-
szamennék a fára. Szólt a
Föld: kiirtottad.

A közös emberi emlékezet lenyomatait lapozzuk mindannyian. Aki sokat lát a múltból, jó eséllyel megszerezheti a képességet arra, hogy következtessen a közös jövőnkre.

Ahhoz, hogy a kor legjobb gondolataival, ideáljaival azonosuljunk, előbb sok-sok szellemi munkával ki kell azokat fejteni az állandóan erősödő zajból.

Vajon azért temetkezünk naponta a mindent maga alá gyűrő információlavina alá, hogy teljesen megfeledkezhessünk a minket körülvevő, életünket és jövőnket meghatározó valóságról? De a valóság természete az, hogy letagadhatatlan, és minél később vesszük tudomásul a tényeit, annál nagyobb árat fogunk fizetni a szükséges változásokért.

Az utóbbi 83 évben a Föld népessége csaknem három és félszeresére növekedett, aközben a légkör szén-dioxid-tartalma másfélszeresére romlott. A Föld érintetlen területeinek aránya pedig csaknem a felére zuhant. Vagyis az elmúlt 83 évben, de az egész múlt évszázadban, úgy viselkedett a FöldNépének gazdagabb része, mintha nem lenne számára fontos a jövő, mintha minden természeti jótétemény korlátlanul állna a rendelkezésünkre. Holott a légkör szén-dioxid-tartalma vészesen közel került a 450 milliomod-os határhoz, ahonnan már nincs visszaút, ahonnan már a klímakatasztrófa egymást erősítő végzetes hatásai elviselhetetlenné teszik több milliárd FöldLakó számára az életet, vagyis belobban a FöldMáglya.

Nyilvánvaló, hogy a Föld érintetlen területeinek aránya nem maradhat ezen a közel egyharmados szinten. Sürgősen vissza kell kapaszkodnunk a kétharmadhoz közeli helyzetbe, de ez nem fog menni, ha nem fékezzük meg a népességrobbanást. Ez nem fog sikerülni, ha nem vadítjuk vissza a tengereket, az óceánokat és a szárazföldet, legalább az 1930-as évek szintjére.

Minden egyéni és közösségi cselekedetünk előtt meg kell vizsgálni, hogy milyen hatása lesz annak a természetre, vagyis a mi és az utódaink jövőjére. Sajnos éppen az ellenkező irányba robogunk, mint ami megőrizné ezt a lenyűgöző szépségű, a világmindenségben is ritka bolygót, otthonunkat, a Földet. Lehet, hogy sem a tudósoknak, sem a szemünknek, sem az egyre gyakoribb katasztrófa-tudósításoknak, sem a személyes tapasztalatainknak nem hiszünk? Meddig járunk még behunyt szemmel, „zárt” elmével? Meddig hallgatunk még azokra, akik önző és alattomos hatalmi, netán pőre üzleti érdekből vagy egyszerűen korlátoltságuk miatt azzal hitegetnek bennünket, hogy nincs itt semmi baj? Mit kell tenni ahhoz, hogy végre felébredjünk? És ha felébredünk, ki hangolja majd össze az egyre sürgetőbb és egyre nagyobb összefogást kívánó cselekvést?

Ahhoz, hogy kilépjünk ebből az ördögi körből olyan értékrendváltást kell megvalósítanunk, amely révén az együttműködési készségünk alapvetően megjavul, és tartósan legyűri az önzésünket. A FöldNépe akkor lesz sikeres, ha megtanulja a holnaputánból visszanézve szemlélni mai tetteit és annak következményeit. Meggyőződésem, hogy a FöldNépe képes lesz megfelelni az előttünk álló, soha nem tapasztalt kihívásoknak, noha ez csak akkor teljesülhet, ha az egyén, a család, a község, a város, a régió, az Országok, az Uniók és a Föld Köztársaság is megteszik azt, ami a közös jövőnket lehetővé teszi.

A válasz tehát megint az, hogy össze kell fogni. Az emberiség élete három nagy rendszerben zajlik: ezek a természeti, a társadalmi és a gazdasági rendszerek. Mindháromra jellemző a törékenység, a bizonytalanság és a káoszra való hajlam. Amint ezt bizonyítani fogom, egy Föld-méretű, az egész emberiségre kiterjedő összefogás alapvető mértékben csökkentené ezt a törékenységet, valamint a bizonytalanságot és a káoszra való hajlamot is.

Következő blogom témája: A FöldMáglya lehűtése

Köszönöm, hogy velem tartott, a jövő héten is várom a találkozást és üdvözlöm Önt,